45Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 46De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni. 47Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. 48Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. 49Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. 50Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" 51Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. 52Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. 53Ezek után a túlsó partra átkelve, Genezáretbe érkeztek és kikötöttek. 54Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt, 55és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott. 56Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.
Márk 6.45-56
Az előző szakaszban megtörténik a kenyértörés csodája, 5000 férfi (és hozzájuk tartozók) laknak jól s a tanítványok átélhetik, hogy Jézus által hogyan lehetnek részesei egy hatalmas csodának. Bizonyára nagyon fárasztó nap volt, már eleve amikor a kenyérszaporítás elkezdődik egy hosszú nap végefelé vannak. Jézus, emberi mivoltában ugyanúgy fáradékony volt ahogy a tanítványok, vagy mi. Nem véletlenül rendeli el a szünetet. Ő maga Atyjával való közösségben töltődik föl. Miután befejezi az imádságot látja, hogy a tanítványok a tengerrel küzdenek és elindul feléjük a tengeren. A helyzet valóban ijesztő lehet, hiszen éjszaka van, vihar is van, ahogy Jézus közeledik feléjük talán nem is felismerhető egyből. Nagyon elgondolkodtatott egy mondat: "Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek." (50.v) Ha csak egy látta volna, talán azt mondják rá a többiek, hogy őrült. De mivel mindenki látta, biztosak voltak benne hogy nem a képzeletük játszik velük hanem egy kísértetről van szó. Mennyire leplezi ez le a tanítványok babonás hátterét? Jézus jelentléte - aki éppen pár órája tett óriási csodát - nem volt elég erős az életükben ahhoz, hogy ezt a furcsaságot látva mást gondoljanak. Megrettennek. Jézus jön és ők összekeverik egy kísértettel, hát félnek. Kitör a pánik, kiabálnak. Gondoljuk bele, vihar van éjszaka van még egy kísértet is zargatja őket, talán azt gondolták itt a vég. Jézus nem hagyja őket sokáig pánikban, s elhangzik asokat idézett mondat: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Ha Jézus jelen van nincs mitől félnünk. A tanítványok – és a vihar is – Jézus jelenlétében lecsillapodnak. Itt van már, nincs semmi baj. A nagy ijedtség és babonás félelem viszont azt mutatja, hogy a tanítványok szíve még nem kész a feltétlen hitre. Ez jóval később Jézus kereszthalála és megjelenései után következik el. Az első pünkösd az ami késszé teszi őket, a Szentlélek eljövetele. Addig azonban még sok mindent át kell élniük és minden mozzanat amit Jézussal tapasztalnak nagy jelentőséget kap később és felkészíti őket a majdani szolgálatra.
Ahogy kikötnek a parton - valószínűnek tartom hogy már reggel lehetett – megrohanja őket a tömeg. Jézusnak óriási a híre, az emberek csodára vágyó lelkében óriási erővel növekszik a belé vetett hit. Jézus sokak utolsó reménye, a csodagyógyító. Ezzel egy baj van: a gyógyítót látják benne csupán és nem az Istent. Nem a Messiást. Mégis,a gyógyítások folyamán sokan juthatnak nem csak testi de lelki gyógyulásra is. Bár juthatnánk mi is tökéletes gyógyulásra.
Urunk, kérünk, hogy tégy minket mindig Benned bízóvá. Ha teljesen logikátlannak és esélytelennek tűnnek is a dolgok, tudjuk elhinni, hogy te velünk vagy és le fogod csendesíteni a vihart bennünk. Ámen
