Mikor új fejezetbe kezdünk, jelen esetben ez Márk 8. fejezete, mindig olvassuk el az egészet és próbáljuk meg részekre osztani. Keressük az összefüggéseket az egyes részek között. Ehhez, lehetőleg olyan Bibliát használjunk ami nem tartalmaz felosztást, erre jó pl az online verzió: www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php
Több felosztás lehetséges az én verzióm ami alapján a következő napokban haladni fogunk a következő:
1-10: a 4000 ember jóllakatása
11-21: a farizeusok kovásza
22-26 a Betsaidai vak meggyógyítása
27-33: Jézus a tanítványok körében, nyílt beszéd személyéről és küldetéséről
34-38: ki nyer életet?
Ezek alapján a 8. fejezetet öt alkalommal fogjuk tárgyalni, a felosztást a jobb hasábban is fel van tüntetve, hogy mindig lássuk hol járunk.
Márk 8.1-10
1Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 2"Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; 3ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." 4Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?" 5Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: "Hét." 6Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. 7Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, 9pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, 10és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
Jó ha észrevesszük -és ezért fontos a folyamatos tanulmányozás - hogy Jézus második alkalommal szaporítja meg a kenyeret a tömegnek. Kifogyhatatlan ereje energiái vannak.
De vizsgáljuk meg a történetet a tömeg szempontjából. Nem arról van itt szó, hogy olyan szegények voltak hogy nincs mit enni, vagy hogy otthonuk sincsen. Egyszerűen annyi, hogy egy pusztában voltak - feltételezem csak így városon kívül, lakatlan területeken volt elég hely ekkora tömegnek Jézus hallgatására - sokan nagyon távol az otthonaiktól. S mivel régóta voltak itt, három napja, élelmiszer tartalékaik bizonyosan elfogytak már. De miért nem mentek akkor haza? Vagy ha esetleg hoztak magukkal pénzt miért nem mentek el a közelebb lévő városokba élelmet venni? A válasz annyi lehet, hogy számukra fontosabb lett Jézus közelében lenni mint saját fizikai szükségleteik! És ez az embereket ismerve nagyon nagy szó. (Eszembe jut, hogy embereket már az is távol tart vasárnap a templomtól ha esik az eső...) De ez a tömeg szinte fanatikus módon Jézus közelében akar lenni, maradni. Bizonyára sokan vannak akik gyógyulást keresve jöttek és úgy gondolják Jézus az utolsó reményük, másokat a tanítás nyűgözhet le és talán vannak kíváncsiskodók is vagy a farizeusok megbízásából jelen lévő kémek is, nem tudhatjuk pontosan. A lényeg, hogy a tömeg nem mozdul Jézus mellől. Talán éhesek, szomjasak, fáradtak de nem mennek haza.
De nincs róla szó, hogy háborognának, Jézus az aki látja a szükségüket és segíteni szeretne rajtuk. "Szánakozom" mondja, megindul a szíve rajtuk. Simán hazaküldhetné őket, de ő arra is figyel hogy némelyek annyira messze laknak és fáradtak már, hogy összeesnének. Magunkra vonatkoztatva az jut eszembe, hogy figyelembe vesszük e mi a saját fizikai határainkat a mikor szolgálunk? Vannak olyan keresztyének -én is- akik hajlamosak túlfeszítésre és nem veszik észre a szervezetük stoptábláit. Jézus észreveszi!
Ismét jelentőséget kap az, ahogy Jézus a szétosztást végzi. Tanítványain keresztül. Szimbolikus képe annak, ahogy Jézus munkáját ma is végezhetjük. Ő az a ki irányít és mi is részt kaphatunk a munkájából. Ez valami csodálatos dolog, hiszen nem egyszerű a munka. Mi tökéletlenek vagyunk, hibákat követünk el, Isten mégis azt akarja hogy részt vegyünk a munkájában és ezáltal részesüljünk a csodáiból. A kenyérszaporítás csodájában Jézus nem csupán a tömeget de a tanítványokat is megelégíti. Amikor neki szolgálhatunk az nem csupán azoknak áldásos akik felé irányul a szolgálat de minket is feltölt. (Ha nem így van akkor valami hibádzik amin érdemes gondolkodni)
Miután kaptak élelmet és fizikai szükségleteik betöltődtek, Jézus tanítványostul tovább megy. Itt befejeződött a feladata. Nem vagyok benne biztos hogy a tömeg könnyen engedte őt menni, de Jézus látta mikor ért véget egy egy helyen a feladata. Ezt nekünk is látni kell, lehet az erőlködés pont azért van mert már tovább kellett volna állnunk. Persze lehet más oka is. Ha szolgálatban vagy de örömtelen akkor fontos, hogy imádkozz érte és ne szűnj meg kérdezni Istent hogy hol a hiba és hogyan lehetne előbbre jutni. Helyet kell váltani? vagy csak hozzáállást?
Egy biztos: Jézus mindenkit megelégít. Olyan mértékben ahogyan szükségünk van rá.
Atyánk, köszönjük Neked, hogy te gondoskodsz, hogy akkor is látod fizikai és lelki szükségleteinket amikor mi nem is törődünk velük. Add Uram hogy a nagy hajtásban amit az élet ad tudjunk csendesedni, tudjuk meghallani a te szavad, lássuk, hogy hol és mi a feladatunk. Ámen
