7Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, 8és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; 9saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát. 10Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. 11Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük." 12A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; 13sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
Mk.6.7-13
Ezután a szakasz után, beékelődik Keresztelő János története, majd a következő versek folytatódnak a tanítványok visszatértével ugyanebben a fejezetben:
31Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. 32Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.
Az előző versek Jézus családját ábrázolták. A meg nem értésüket, a csodálkozásukat Jézus tettei miatt. Világosan látszott, hogy nincs többé kontrolljuk Jézus felett mint család. Fizikailag talán valamennyire, de lelkileg egyáltalán nem tartoznak össze. Ez mutathatja nekünk, hogy Jézus családjába tartozni nem lehet örökség alapján, nem lehet azért, mert mondjuk a családom hisz Jézusban. Személyes kell legyen a hitem és ilyen módon teljesen mindegy honnan, milyen családból, környezetből érkeztem, a szívem állapota a lényeg.
Az, ahogy Jézus kiküldi őket (7-11 vers) az egyfajta kiszolgáltatott állapot, szinte készületlen. Még váltás ruha sincs, ennivaló sincs, pénz se lehet náluk, konkrét útmutatás sincs pontosan hova kell menni. Csak menjetek. Rá vannak bízva más emberek jóindulatára és hitére. Egyfajta első gyülekezetcsírák lehetnek ezek ahol a tanítót/gyógyítót befogadják eltartják. Bizonyára ezeknek a rövidke misszióknak lehetett a későbbiekben szerepe amikor már a Szentlélek eljövetele után indulnak útnak az apostolok.
Itt azt láthatjuk, hogy ebben a nagy felkészületlenségben mégis történnek a csodák, az egyszerű halászemberek képesek ugyanolyan dolgokat megtenni, gyógyításokat véghezvinni mint Jézus. Ehhez persze konfliktusokat is kellett vállalniuk. Ez nem hónapokon át tartó vitatkozásokat jelent, hanem ahol nem megy a tanítás onnan eljönni, vissza se fordulni. Ez keményen hangozhat, hiszen jó lenne ha mindenki megértené, elhinné, az Evangéliumot és Jézushoz fordulna. De az emberek akarata szabad. És ha szilárdan ellenállnak akkor minden további próbálkozás a saját erőnket őrli csupán fel és nem visz közelebb a célhoz. Jézus tudja, és pontosan ismer bennünket, embereket, hogy mi hajlamosak vagyunk "rágódni" kihívással teli vagy szánni való eseteken. Ilyenkor beleragadunk egyes emberek lelkigondozásába úgy, hogy már rég túl kellett volna lendülnünk. Nehéz tovább lépni, különösen, ha az adott ember számunkra nagyon fontos. De az akarat szabad, dönteni mindenkinek saját magának kell és ezt nem tudjuk meggyorsítani azzal, hogy az összes figyelmünket rá pazaroljuk ha még nincsen kész. Az ilyen "mellékvágányok" viszont alkalmasak arra, hogy eltereljenek vagy kifáradást okozzanak. Vigyázzunk hát erre, lássuk meg, honnan kell továbbmennünk.
Ami még fontossá vált számomra az Igeszakaszban az az, hogy a tanítványok visszatérte után Jézus pihenőt rendel el. A nagy szolgálatözönben muszáj alkalmat találni a lazításra is, mert az emberi teljesítőképességnek vannak határai. Akár fizikai, akár lelki munkáról legyen szó. Továbbá az is fontos, hogy meglássuk, mikor jött el a határ. Imádkozzunk ezért is.
Uram, köszönjük neked, hogy nemcsak megszabadítottál bennünket de munkába is küldesz. Kérlek segíts, hogy meglássuk mi a helyünk, és ne tegyünk felesleges kerülőket. Kérünk segíts abban is hogy meglássuk mikor jön el a pihenés, felfrissülés ideje.
Ámen
