"20Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. 21Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van. [...] 31Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. 32Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!" 33De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" 34És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. 35Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."
Márk 3.20-21; 31-35
20-21 v. Jézus hozzátartozói hallva a Jézus iránti hatalmas érdeklődést elindulnak, hogy elfogják, azt gondolva hogy elvesztette az eszét. Kicsit érthetetlen miért gondolják ezt, különösen Mária aki elvileg tisztában van Jézus Isteni eredetével. Talán csak olyan sokáig, több, mint 30 évig, Jézus "normális" életet élt, hogy azt gondolják most hirtelen "megbomlott" az elméje. Persze, mivel nem voltak folyton vele, cselekedeteiről bizonyára pletykákból értesültek ami torzíthatta a valódi történéseket. De akkor is, arra gondolnak, hogy elborult az elméje... Elmennek tehát érte. Cselekvésüknek két mozgatórugója is lehet:
1. elrejteni a világ elől ne hozzon rájuk szégyent
2. kiszabadítani szegény megbomlottat, hiszen a farizeusok már már fenyegetőznek netán még baja lesz Jézusnak
31-35 v. : megérkeznek a rokonok a házhoz amiben Jézus tanít de nem mennek be. Valószínű nagy volt a tömeg de annyira mégse hogy ne tudjanak valakit beküldeni. Ők viszont kint maradnak. Talán a szégyen miatt? Üzennek, hogy Jézus jöjjön haza, mert kint várják a rokonok. ettől azt várja mindenki, hogy Jézus feláll és legalább üdvözli őket.
Más nézőpontból a család nem vállalt közösséget itt vele, míg számtalan idegen ember és még a farizeusok is... Ki is akkor az ő igazi közössége, családja? (Ugynakkor nem feljthetjük el, hogy Jézus nem zárja ki teljesen a családot, ne feledjük el, hogyan gondoskodik, mint legidősebb férfi családtag, anyjáról a kereszten)
Egyébként érdekes szitu hogy egy harminc feletti férfiért az anyja és testvérei jönnek hogy hazavigyék... A saját megszégyenítésüktől tartottak de Jézust megszégyeníteni nem féltek volna... Jézus válaszából kitűnik hogy igazából ő nem a földi családjához tartozik sem fizikailag sem számadással, hanem a mennyei családhoz. Ebben viszont osztozik mindazokkal akik őt követik. Ebben természetesen részt vehet a földi család is. Ezt a későbbiekben meg is látjuk.
Visszás helyzet, hogy míg Jézus az írástudóknak kell bizonygatnia hogy nem a sátán erejével űz ördögöket (Mk3.22-30) addig saját családja sem bizonyos benne, hogy épelméjű így velük szemben is meg kell magát ill. Isten munkáját védenie.
Az én számomra most az a kérdés, hogy mennyire vállalom fel Jézust? Ha személyesen meg vagyok győződve róla, hogy Ő a megváltóm és valóban Úr, hogyan vállalom fel Őt? Eltitkolom, szégyellem, hogy követője vagyok vagy hirdetem. De a hirdetéssel is vigyázni kell mert erőltetem? vagy hagyom hogy az a szeretet, amit tőle nap mint nap tanulok átjöjjön rajtam és természetes része legyen a lényemnek. Tudok e felszabadultan beszélni Róla akkor amikor jön a helyzet és nem kényszerből vagy jókeresztyénes parancsból? Közösséget vállalok Jézussal? Ha kell a gúnyolásban is? Vagy titkolom, rejtem?
