14. Zsoltár
Az emberek romlottsága
"Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak - hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma! Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel."
Nem ez a fajta Zsoltár az, amit jó emberek szívesen idézgetnek vagy emlékeznek rá. Jobban szeretjük a lágy, szívünket kenegető szakaszokat a Bibliából. A szeretet szakaszokat, a ne félj szakaszokat. Sőt, ezekről a nem túlságosan kedves Zsoltárokról azt gondoljuk, hogy egyszerűen nem vonatkoznak ránk. Mert mi jók vagyunk. Mert mi nem állítjuk hogy nincsen Isten, sőt ragaszkodunk a tudathoz, hogy van. Mert mi nem vagyunk romlottak, sem utálatosak, és csak jót cselekszünk. A szánkat természetesen csak szép szavak hagyják el és véletlenül sem beszélünk mások háta mögött. Nem bántunk meg másokat, nem vagyunk önzőek, adakozunk, nem keveredünk vitába, nem irigykedünk és még sorolhatnám hogy miért vagyunk mi jók, miért menthetjük fel magunkat.
Ez a Zsoltár a felirat szerint Dávidé, aki bár Isten embere, maga sem hibátlan. Nem is állítja. A zsoltárban viszont azok ellen háborodik fel akik az Úr munkáját semmibe veszik, népét bántják. Elgondolkodtató. Vajon csupán az veszi semmibe Isten munkáját aki nem hisz benne? Nem fordul elő, hogy mi hívők sem vesszük komolyan a dolgokat?
Az Úr letekint hogy lássa van e értelmes Istent kereső ember, és nem talál.
Még mi sem.
Mi sem.
Kegyelem, hogy Jézus magára vállalta a mi „nem jó emberségünket”, bűneinket ezért láthat Isten tisztának, bűntelennek. Persze csak azokat, akik rájöttek, hogy rászorulnak mert nem jók és önmaguktól nem is lesznek soha. Más lehetőség nincs mint elfogadni, hogy Ő az aki a büntetést magára vállalva Isten előtt bűntelenné tett.
Jó emberek, tessék szépen felébredni, ilyen fogalom, hogy jó ember, nem létezik. Egyszerűen nincs! Milyen nehéz ezt elmagyarázni már a gyerekeknek is, akik ha valami rossz történik egymásra mutogatnak. És ezt tesszük felnőttként is csak kifinomultabb formában. Milyen jó lenne egyszer szembenézni és azt mondani. Igen, én tettem, nem vagyok jó, sosem voltam, nem kerestem az akaratodat Uram. A vesztembe futok az állandó képmutatással.
Ments meg ebből Uram!
