Zsolt. 139.
A karmesternek: Dávid zsoltára.
139.1-6
Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
139.13-17
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
Milyen fantasztikus módon alkotott Isten bennünket. Ez a Zsoltár nem csupán a teremtés csodájáról szól, amiben Isten megformázta az emberi testet tökéletesen működőre. Ez egyfajta személyes alkotás. Isten formált engem személyesen. És ebben örömét lelte. Látta pontosan – hiszen Ő tervezte – hogy milyen leszek, hogy nézek majd ki, milyen színű szemem lesz, milyen természetem, kitől mit fogok örökölni és legfőképpen azzal a tudattal tervezett engem, hogy majd élhessek az Ő akarata szerint és betölthessem a nekem szánt feladatot. Ő pontosan tudja mire vagyok képes és azt is hogy mire van szükségem, miben kell fejlődnöm. A Zsoltár szavai mérhetetlen szeretetről tanúskodnak. Ember vagyok akit nagy gonddal és aprólékossággal, részletről részletre tervezett meg a bölcs Alkotó. S nemcsak megtervezett, útnak indított aztán más munka után nézett, hanem a velem való kapcsolata folyamatos és közeli. Mindig velem van. Mindig. Függetlenül attól, hogy ezt érzem vagy nem érzem, hogy a dolgaim jól mennek vagy nem jól mennek. „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.”
Olyan hihetetlen dolog ez, teljesen felfoghatatlan. A Világ Ura rám figyel. A porszemre. Gondja van az utamra. Várja hogy megszólítsam. Tudja szívem vágyát, sőt mi több, Ő formálja azt.
Érdemes belegondolni, hogy bármilyenek is vagyunk, bármit is tettünk, bármennyit is pazaroltunk az életünkből, Ő ott van és vár. Várja, hogy szólítsuk, segítséget kérjünk, magasztaljuk Őt. Ő pedig várja, hogy beteljesíthesse tervét rajtunk. Pontosan azt a célt amire bennünket tervezett.
Alkalmas vagyok e rá? - kérdezheted magadtól.
Isten válasza: IGEN.
Nem vagyok e kevés ehhez? Nem vagyok e jelentéktelen, csúnya, értéktelen?
Isten válasza: NEM.
Ő maga értékel, Ő maga készít fel, Ő maga szeretne vezetni. Értékes vagy számára. Amikor ezt kétségbe vonod akkor valójában az Ő munkáját vonod kétségbe. Ne tedd semmiképp, inkább kiálts segítségért.
