„ Ó mi kegyelmes Mesterünnk. Emlékezzél meg mirólunk
Ki meghaltál volt érettünk. Légy jelen mivelünk
Te látod mennyből éltünket, és nagy keserűséginket:
Vigasztald meg mi lelkünket, hogy higyjünk tégedet.” RÉ 358
"Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: „Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.” Jézus ezt mondta nekik: „Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”
Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” Az írástudó ezt mondta neki: „Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál.” Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” És többé senki sem merte őt megkérdezni."
Márk. 12.18-34
Sokszor elcsodálkozom Jézus türelmén. Én már rég elküldtem volna nemistudomhová ezeket az állandó piszkálódókat. Olyanok kérdeznek a feltámadásról találós kérdést, akik nem is hisznek a feltámadásban. Tényleg olyan szörnyenfontos volna számukra, hogy kié lesz az az asszony?? Vajon gúnyolódni akarnak, vagy megfogni Jézust? Érthetetlen. Tovább megy a képmutatás. Folyton próbálkoznak, de Jézust nem sikerül megfogniuk. Ehelyett konkrét helyzetelemzést kapnak: tévelyegtek... Sokszor fáj, de mégis jó az ilyen típusú Jézusi helyzetelemzést megkapni. De csak akkor mehet előre az életünk, ha igazat adunk eben Jézusnak és nem a sebeinket nyalogatva puffogunk rajta.
A szadduceusok tanítása alapvető hibákat tartalmazott. Ezt meg kellett tudniuk. Arról viszont nem tudhatunk, hogy a Jézusi intésre változott e valamelyikük élete.
Az viszont látszik ebből a szakaszból, hogy igen is voltak a Jézusi tanításra nyitott szívű emberek az írástudók között is. Hogy ezen írástudó kérdése és válasza nem képmutatás, azt Jézus válasza tükrözi: „Nem vagy messze az Isten országától.”
Egy szituáción belül hangzik az ítélő és a bíztató szó. Jézus világosan rá tud mutatni az életünkre, rámutat, hogy állunk ő előtte, rámutat, ha tévelygünk, rossz irányba megyünk, de bíztatni is tud, kitartást, erőt ad a folytatáshoz.
