Add a szamarad...
"Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.” El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?” Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel."
Márk 11. 1-11
Jézus szamárháton vonul be Jeruzsálembe. Prófétai tett ez, ugyanakkor az alázat jele is.
Ezt a történetet mindig olyan lazán tekintettem. Kell egy szamár, hát a tanítványok hoznak egyet, Jézus felül, és kész. Mégsem olyan egyszerű ez a tanítványok szempontjából. Hisz a parancs az, hogy oldjanak el egy szamarat és hozzák el. Én azért aggódtam volna, hogy utánam engedik a kutyát is... S más védekezés nincs arra, hogy elviszik a szamarat, hogy: az Úrnak van szüksége rá. Ez nem is olyan egyszerű így. De Jézus pontosan tudta, kitől, milyen szamarat hozathat el problémamentesen.
Azon gondolkodtam, hogy én az életemből vajon könnyen adok e oda dolgokat azért, mert az Úrnak van szüksége rá. Most az teljesen mindegy, hogy fizikai, vagy lelki dolog, de oda tudok e adni bármit az Úrnak, ha kéri? Nem e hímezek hámozok, hogy jó, adom, de azért mégse annyira... Vagy légyszi kicsit később vidd már el. De nem. Ezek az emberek erre a mondatra simán rábólintanak. Pedig az sincs benne, hogy visszakapják e a szamarat vagy nem, ők adják.
Hatalmas port kavar a Jeruzsálemi bevonulás. Mindenki kíváncsi, a tömeg hozsánnázik, a főpapok és írástudók bizonyára őrjöngenek dühükben, és Jézus végét tervezik. Nekem az a megrázó ebben a történetben, hogy ez a tömeg, aki kiáltja itt a hozsánnát, egy héttel később azt üvölti, hogy feszítsd meg. És Jézus ezt TUDJA!!!
De megy tovább. Értük megy. Értünk megy. Nem menekül, önként vállalja a keresztet értük és értünk, akik elfordultak.
Egyszerűen, szeretetből...
