„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”
ApCsel. 5.29
"Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: „Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.” Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.” Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? De valaki odament és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet.” Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.”
ApCsel. 5. 12-32
A Jézus munkálkodása során tapasztalt kettősség itt, az apostoloknál is megjelenik. A nép csodálja őket, a főpapok és társaik elítélik. Sőt, itt azt írja az Ige, hogy irigyek. Mindenképp véget akarnak vetni ennek. Nemcsak hiúságukat piszkálja Péterék munkálkodása, mert a nép őket magasztalja, hanem, a „Jézus ügy” tovább gördül ez által. Hajszálpontosan az ő tanítását folytatják és az Ő cselekedeteit végzik. Ezt mindenképp meg kell akadályozniuk. Jön hát a börtön. De Isten Igéjének nem számítanak a rácsok. s minden úgy történik ahogyan az Úr tervezi.
Már voltak és lesznek is keresztyének börtönben. S mindegyik történet kicsit másképp végződik. Péterék angyal segítségével jutnak ki, Pálék földrengés által szabadulnak, Keresztelő János viszont meghal. De Isten Igéje terjed, nincsenek akadályok.
Az első szó, ami az apostolokról eszünkbe juthat itt, az a bátorság. Hiszen most szabadultak ki a börtönből, nyilvánvalóan üldözik őket, mégis újra tanítanak Isten utasítására. Elbújhatnának, de nem teszik. Mennyivel másabb ez a hozzáállás, mint a kakasszó előtti megtagadás! Akkor Péter csak szóban volt bátor, hencegett, hogy Krisztussal halálba is megy, mégis megtagadta. A Szentlélek az, aki adott erőt számára, hogy később valóban halálba tudjon menni Krisztusért, és bátorsággal tudja megvallani, hogy hozzá tartozik, és hirdetni a szabadítást.
Ha a Vigasztaló a mi életünket is betölthette már, akkor mi is kapjuk ezt a bátorságot, ezt a lehetőséget. Hirdetjük e az új élet lehetőségét, ahogy Krisztus parancsolta?
A főpapok felelősségre vonják Pétert és a többieket, hogy mégis hogy mernek tanítani, ha ők megtiltották? Tétovázás nélkül felelik, hogy istennek kell engedelmeskedni. A főpapoknak nem esik le továbbra sem, hogy „elkéstek”. A „Jézus mozgalmat” már nem lesz vége. mégis megpróbálják, minden erővel kiirtani, az utolsó csíráját is elfojtani. S mi lesz az eredmény?
Csaknem 2000 éve sikertelenek...
