"Az Istennél minden lehetséges” Mk. 10.27
" Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!” A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.” Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”
Márk. 10.17
Jól ismert történet. Az jutott eszembe, hogy akár a Biblia legszomorúbb történetének is nevezhetném. Elfordul valaki az Istentől. Nem dühből, sértődésből, hanem azért, mert valami számára sokkal fontosabb volt. Pedig a szívében megvolt a szándék. Akart volna Istenhez tartozni. De a saját kincse, mint valami béklyó fogta körül. Megvan neki mindene, ami ahhoz kell, hogy Istenhez tartozzon. Van benne alázat, van benne szándék, vannak kérdések a szívében, tudása is van, mégsem pökhendi tőle, hanem alázatos. Jézus is megkedveli. Érdekes, hogy ezt külön említi az Ige, hiszen Jézus számára mindenki fontos volt, és mindenkit kedvelt. Biztosan elszomorította Őt is, hogy az ifjú nem tudott mellette dönteni.
Jézus igazán jó pszichológus, ha lehet ilyet mondani. Pontosan tudta, hogy kihez, hogyan forduljon. Volt akivel keményen beszélt, volt akivel szelíden. S pontosan látja az az egyetlen dolgot, amiben az ifjúnak fogyatkozása van. Látta a szívében a kincset. Amíg a gazdagsága van a szíve közepén, addig Jézus nem lehet kinccsé az ő életében.
Jézus nagyot kért tőle? Talán igen. Tőlünk kért már nagyot? S tudtuk megtenni? Vagy szomorodva oldalogtunk tovább.
Mindannyiunknak lehet gazdagsága. Olyan gazdagsága, ami akadálya annak, hogy az Isten váljon a legnagyobb kinccsé bennünk. Ez a gazdagság nem feltétlenül pénz vagy egyéb javak, hanem bármi, amit képtelenek vagyunk feladni, ami teljesen betölti az életünket.
Mit tehetett volna az ifjú?
Talán vihette volna Jézus elé ezt a görcsöt, amit a gazdasághoz való ragaszkodás okozott. Isten százszorosan megjutalmazta volna, mert ha Jézus van a szívben, az mindennél nagyobb jutalom. Tényleg nehéz elképzelni annak, aki nem élte át ezt a fajta gazdagságot, hogy hogyan tudtak a történelemben Jézus követői éhezve szomjazva, üldözve, fizikai bántalmakat szenvedve, mégis ragyogóan szolgálni.
Valóban nehéz dolog a gazdagnak Isten országába jutni. Nehéz a gazdagnak mindent elhagyva Jézust követni. Már csak azt érdemes átgondolnunk, hogy az életünkben van e olyan gazdagság, ami fontosabb, mint az Úr Jézus? Tudjuk e Őt teljesen szabadon követni, vagy megszomorodva oldalgunk el, hogy na nem, azért ezt nem tudom feladni érte...
A rossz hír az, hogy a számunkra ennyire fontos dolgokat nem tudjuk feladni, egyszerűen, mintha képtelenek lennénk rá. Ilyenkor mi lehet a megoldás? Kegyesen hangzik ugyan, de tényleg egyszerű: Istennek minden lehetséges. Tehát nem kell erőlködni különösebben, Ő meg tudja oldani ezt a dolgot is, Át tudja rendezni a sorrendet az életünkben. De csak akkor, ha nem oldalgunk el megszomorodva, hanem kitesszük magunkat ennek a formálásnak.
