„Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?" Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: "Hét." Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.”
Márk 8. 1-10
Amikor Jézus etet...
Az előzményekből láthatjuk, hogy Jézus folyamatosan "menekül" már a sokaság elől, de mindig követik csodára, tanításra várva, Ő pedig nem utasít el senkit. Megszánja őket, tanít, gyógyít. Megparancsolja a titoktartást a csodákkal kapcsolatban - hiszen tulajdonképpen nem a csodatevés küldetésének fő célja - mégis mindenki hirdeti őt.
Jézus nem dühödik fel, nem megy "szabadságra" ,hanem felülről merítkezve végzio folyamatosan a szolgálatát.
S nemcsak a nyilvánvaló szükségleteket veszi észre, pl. betegség, hanem azt is, hogy ahallgatóság már éhezik. Jézus nem az Isten ügyét helyezi előtérbe, de úgy, hogy nem "vakon" hirdet, hanem igazán figyel azokra akik rá bízattak. Féltő szeretet ez.
A tömeg sokáig hallgatta őt, s már attól lehet tartani, hogy hazafelé kidőlnek az éhségtől. (Ennyit a Maslow-i szükségleti piramisról--> az emberek itt az éhség ellenére kitartanak, nem a fizikai szükségleteikkel törődnek).
Szeretem ezt a törtténetete, mert Jézus olyan közvetlenül vonja be tanítványati a munkába, szolgálatba. Tőle kapják, amit alázattal tovább kell adniuk. (Egyébként gondolom a tanítványok is éhesek lehettek de nem tartom valószínűnek, hogy rácsaptak volna a kevéske kiinduló mennyiségre, hogy megtartsák maguknak...)
Mindenki eszik Jézus kezéből, s megelégszik. Jézus pedig folytatja tovább az útját...
Mi is folytathatjuk utunkat tovább úgy, hogy az Ő kezéből "eszünk".
