Baranka Igeblogja

Mi a különbség Bibliaolvasás és tanulmányozás között? Nyilván utóbbi részletesebb elmélyülést jelent - amire szükségünk is volna - ám mindennapi gyakorlatunkban azonban nem feltétlenül jelenik meg. Így volt ez velem évekig. Használtam egy Bibliaolvasó vezérfonalat, mindennap két vagy több Igeszakaszt elolvasva, imádkozva, majd továbblendülve a napban. A mindennapok szürkeségében nem bomlott ki igazán az Igék értelme, s volt, hogy tíz perccel később, munkába rohanva már nem is emlékeztem mit is olvastam. Ez különböző okok következtében megváltozott, a Biblia tanulmányozása új értelmet nyert számomra. A mindennapok során bepillantást nyerhetsz abba itt a blogon, hogy hogyan is történik ez nálam azóta. Szívesen fogadok bármilyen tanácsot kritikát hozzászólást.

Következő szakasz

Következő elolvasandó szakasz: Márk 13. fejezet
Márk Evangéliumának tanulmányozását John Stott Márk Evangélium tanulmánya alapján folytatom. Igeszakaszokhoz kérdések és gondolkodni valók tartoznak. A vastag betűvel szedett kérdésekre próbálj meg egyénileg válaszolni mielőtt elolvasod az én válaszaimat.

Hiszek, segíts a hitetlenségemen!

2009.05.11. 07:42 Baranka

"Uram, Isten siess. Minket megsegíteni. Ily nagy szükségünkben. Krisztus Jézusért, mi Urunkért. És Megváltónkért.” RÉ 151

 

"Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” A sokaságból így felelt neki valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Jézus így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!” Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?” Mire ő ezt válaszolta: „Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz. ” Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!” Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni."

 
Mk. 9.14-32
 
A tanítványok immár kiküldve munkálkodnak. Jézus már ekkor is missziói feladatot bízott rájuk. Most valamilyen okból távol volt tőlük. De éppen időben érkezik egy megoldhatatlannak tűnő probléma közepébe. Nagy tömeg gyűlt össze, természetesen az írástudók most is okoskodnak, a tanítványok meg ott állnak valószínűleg megszégyenülve, hiszen nem tudnak mit kezdeni a problémával, nem tudják meggyógyítani a fiút. A Biblia nem közvetíti pontosan, hogy mi is történt, de bizonyára mindenki fel volt dúlva, az írástudók adták a tanácsaikat és próbáltak fogást találni Jézuson meg a tanítványokon, az apa késégbe volt esve, a tanítványok meg ott topogtak tehetetlenségükben.
De Jézus megérkezik. Ő mindig időben érkezik.
Megjelenésekor vége szakad a vitának, egyből ő lesz a főszereplő. És persze az apa, aki az egész vita okozója, súlyos beteg, megkötözött gyermekével. Újra elmondja, mi a baj, nyilvánvalóan, a kudarc ellenére is kapaszkodik a lehetőségbe, hogy talán majd Jézus.
A szabadítás ebben a történetben az apa hitén múlik.
A tanítványok vajon miért vallottak kudarcot? Talán túl nagy volt a feladat? Igaz, az valóban nem kicsi. Lehet az volt a baj, hogy nem szóltak egyből Jézusnak, amikor szembesültek a nehézséggel, hanem próbálkoztak vaktában?
Jézus válasza azt sejteti, hogy nem a nehézség a baj, hanem a hit hiánya. A hit, amely hegyeket mozdíthat el, képes lett volna megszabadítani a Fiút. És az imádság. Istenhez fordulni a szolgálat közben. Igen, hívhatták volna Jézust próbálkozás és tanakodás helyett.
Amikor szolgálatba indulunk, mennyire van bennünk az imádság? Mennyire van bennünk az elkötelezettség, hogy mindenbe úgy fogjunk bele, hogy biztosan tudjuk, Isten az oldalunkon harcol és ezért élhetünk át csodákat? Ebben hibázhattak a tanítványok.
De az is fontos, hogy ez a betegség, amivel itt találkoztak, nem olyan mint egy egyszerű testi betegség, vakság, poklosság, vagy bármi hasonló. Itt ördögi megszállottságról van szó, amit másképp is kell kezelni. Sokkal nagyobb körültekintést igényel és sokkal nagyobb előkészületet. Meg kell tanulnia a tanítványoknak azt is, hogy ezeket a helyzeteket hogyan oldják meg. S nekünk is érdemes átlátni, hogy mikor, mivel szembesülünk, és hogyan oldjuk meg.
A megkötözött fiú meggyógyul Jézus szavára, és az apa hitének következményeként. Aki nem adja fel a sokadik próbálkozás után - biztosan sokmindent megpróbált, hogy segítsen a fián, hiszen az gyermekkora óta beteg – kitartó és Jézusba veti a reménységet.
Így történhet gyógyulás. Hitből, Jézussal. Őbelé vetve a reménységet.
A sokaság még mindig ott áll, várva, hogy mi fog történni, hogy fog megoldódni a helyzet. Nagyon sokan látják a gyógyulást. Nagyon sokan hihetnének benne. Hiszen amit csinál , az teljes mértékben Isteni cselekedet. De úgy tűnik, itt még csak pillanatnyi hit ébred. Nem sokan mertek Jézus mellé állni később, amikor azt kell kiáltani, hogy kit bocsássanak szabadon...
A valódi hit kitart, kiáll Jézus mellett. Akkor is, ha olykor történnek benne ingadozások, vagy érik nehéz helyzetek. Akkor is, ha éppen jól megy, és akkor is, ha nem. Jézusban bízik, Jézusba kapaszkodik.
Testvéreim, stabil kapaszkodást kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

https://baranka.blog.hu/api/trackback/id/tr81114323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása